Vesedaganatok

A vesedaganatok a vesék rákos megbetegedései közé tartoznak. A vese az ágyéki gerinc két oldalán elhelyezkedő, felszínén egyenletesen barnáspiros színű páros szerv. Elülről nézve alakja a babhoz hasonló. A vese a hátsó hasfalon helyezkedik el. Vesedaganat esetén a rákos sejtek ellenőrizhetetlen burjánzásnak indulnak.

A vese funkciója a szervezetben keletkező anyagcsere-termékek, a nitrogén- és kéntartalmú molekulák, a felesleges só és víz eltávolítása. A vesék naponta 180 liter vérplazmát szűrnek át, s percenként 120 ml szűrletet állítanak elő. A vese továbbá a vérnyomást, a vörösvérsejtek termelését szabályozó hormonokat termel. A két vese egymástól függetlenül működik. A vér salakanyagoktól történő megtisztítását gép is végezheti, dialízis segítségével a beteg vese nélkül is élhet.

A vesetumoroknak több fajtája ismert:

  • A vese rosszindulatú daganatainak mintegy a 80%-át a világossejtes daganatok képezik. Ezek a vesekéregben, a proximális kanyarulatos csatornákat bélelő sejtekből alakulnak ki.
  • A tranzicionális sejtes karcinóma a vesemedencét és a vesekelyheket bélelő hámból indul ki; ezen keresztül folyik át a vizelet, mielőtt a húgyhólyagba jut. Ez a daganattípus hasonló a húgyhólyagrákhoz, ezért kezelése is hasonló.
  • A Wilms-tumor főleg gyermekeknél fordul elő, kezelése eltérő, mint a felnőttkori daganatoké. A további információkat l. a Gyermekkori daganatok: Wilms-tumor fejezetben.
  • A papilláris vesesejtes rák a betegek 10–15 %-ánál fordul elő. Genetikailag különbözik a világossejtes daganatoktól, ezért kezelése is eltérő.

A rákos sejtek típusának pontos meghatározása segíti az orvost a megfelelő kezelési stratégia megtervezésében. A vesedaganatok esetében négyféle vesesejt jön szóba, ebből kettő a fontos:

  • A leggyakoribb a világossejtes típus, ez a veserákok 85%-ában forul elő.
  • A sarcomatoid típus ritka, a vese körüli zsírból vagy a kötőszövetes tokból kiinduló tumorokban fordul elő.

Ha a daganat még nem terjedt át a környező szövetekre, a daganat vagy az egész vese műtéti eltávolítása esetén a betegnek reális esélye van a teljes felgyógyulásra. Ha azonban a daganat átterjedt a környező szövetekre, vagy áttétek jelentek meg, a betegség sikeres kezelése problémás. Mivel az érintett betegeknek körülbelül egy százalékánál a daganat spontán módon visszafejlődik, illetve teljesen eltűnik, a szakemberek figyelme az immunrendszer erősítése felé fordult: ez hatékony eszköz lehet az előrehaladott stádiumú rák gyógyításában, mivel valószínűleg gátolja a daganat növekedését.

Statisztikai adatok

A férfiaknál a vesedaganat a hetedik leggyakoribb daganattípus, a rákos halálozások tizedik leggyakoribb oka a veserák. A veserákos betegeknél az ötéves túlélés 63%-os.

A daganatos megbetegedésekkel kapcsolatos statisztikai adatokat óvatosan kell kezelni. Nem határozható meg pontosan, meddig fog egy-egy daganatos beteg élni; s ha arról tájékoztatjuk őt, milyen túlélési esélyeik vannak az azonos stádiumú betegeknek általában, azt is tudnia kell, hogy a közölt adat nagyszámú beteg esete alapján számított statisztikai átlag, a tényleges túlélés egyénenként ettől jelentősen eltérhet. Mivel a túlélési statisztikák értékelése ötéves intervallumokban (ritkábban évenként) történik, ezekben nem okvetlenül tükröződnek az adott típusú rák kezelésében vagy diagnosztizálásában elért új eredmények.

Rizikófaktorok és megelőzés

A vesedaganatok kialakulásának oka ismeretlen, ismert azonban néhány olyan rizikófaktor, amely hozzájárulhat a sejt kóros elváltozásához. Egyes tényezők – pl. a nem vagy az életkor – nem befolyásolhatók, mások azonban igen.

A veserákok esetében nem ismerünk elegendő számú tényezőt ahhoz, hogy bizonyosan meg tudjuk mondani, miképpen előzhetőek meg ezek a daganatok. A tumor kialakulásának kockázata azonban csökkenthető, ha pl. abbahagyjuk a dohányzást, ügyelünk a vérnyomásunkra, ellenőrzés alatt tartjuk testsúlyunkat, sok gyümölcsöt, kevés zsírt eszünk.

A vesedaganatok kialakulásában az alábbi rizikófaktorok játszanak szerepet:
Dohányzás.
A dohányzás megkétszerezi a vesedaganat kialakulásának kockázatát. Valószínűleg a dohányzás felelős a férfiakban kialakuló vesedaganatok 30%-áért, a nőknél pedig a daganatok 25%-áért.
Nemi és rasszbeli különbségek.
A vesedaganatok 2–3-szor gyakrabban érintik a férfiakat, mint a nőket; a vesedaganatok száma a fekete bőrű népességben a legmagasabb.
Életkor.
A vesedaganat rendszerint felnőttkori betegség, leggyakrabban 50–70 éves férfiaknál diagnosztizálják.
Étkezési szokások és testsúly.
A kutatások azt mutatják, hogy összefüggés mutatható ki a vesedaganat és a magas zsírtartalmú ételek fogyasztása miatt kialakult túlsúly között.
Magas vérnyomás.
A magas vérnyomás és a vese rákos megbetegedése közötti kapcsolatot több kutatás is igazolta.
Túlzott gyógyszerefogyasztás. Phenacetin tartalmú fájdalomcsillapítók ma már nincsenek forgalomban, ugyanis bizonyítást nyert, hogy kapcsolat létezik e gyógyszerek szedése és a veserák előfordulása között. Más gyógyszerek, pl. egyes vízhajtók és fájdalomcsillapítók túlzott fogyasztása is összefügghet a veserák előfordulásával.
Azbeszt- és kadmiumkitettség.
Egyes kutatások azt igazolták, hogy kapcsolat létezik az azbesztkitettség és a veserák között. A daganat kockázatát növeli a kadmiumtartalmú termékekkel való munka, ilyenek pl. akkumulátorok, festékek, forrasztópálcák. A dohányosok esetében a kockázat megkettőződik.
Hosszú ideig tartó vesedialízis.
A hosszan tartó dialíziskezelésre szoruló betegek veséjén ciszták jelenhetnek meg. Ezeket azonban általában sikerül idejekorán felfedezni és még azelőtt eltávolítani, mielőtt rosszindulatú elfajulás alakulna ki.
Genetikai kockázat és öröklődő hajlam.
Vesedaganatok esetében vizsgálatok igazolták az örökletes hajlamot, de csak néhány olyan specifikus gént azonosítottak, amelyek ezt a kockázatot növelik. E gének egyike felelős a von Hippel-Lindau betegség kifejlődéséért. Az e szindrómában szenvedő betegek mintegy 50%-ában kialakul a világossejtes vesedaganat. .
Nemrégiben fedeztek fel két olyan örökletes betegséget, amelyek összefüggést mutatnak a veserákkal, ezek a Birt-Hogg-Dube szindróma és az örökletes leiomyomatosis.
Más betegségek.
Nagyobb a veserák kockázata a sclerosis tuberosa betegségben, komplex genetikai rendellenességben, valamint von Hippel-Lindau szindrómában szenvedő betegek esetében (l. fent: genetikai kockázat).

Tünetek

Sok veserákot véletlenül, röntgen- vagy ultrahangos vizsgálat során fedeznek fel. A korai stádiumban a veserák nem jár fájdalommal. A daganatra utaló tüneteket, mint pl. a véres vizeletet más okok is kiválthatják (pl. gyulladás, ciszták). A daganatra jellemző tünetek rendszerint csak akkor jelentkeznek, amikor a daganat már elég nagy, és a környező szerveket is megtámadja.

A vesedaganatok tünetei az alábbiak:

  • véres vizelet
  • a beteg fájdalmat vagy nyomást érez az oldalában vagy a hátában
  • puffadás, duzzanat, csomó
  • boka- és lábduzzadás
  • magas vérnyomás vagy vérszegénység (alacsony vörösvérsejtszám)
  • fáradtság
  • étvágytalanság
  • fogyás
  • a beteg gyakran lázas, a láz viszont nem köthető gyulladáshoz
Diagnosztizálás

Nem létezik olyan egyszerű teszt, amellyel a vese rákos megbetegedése korai stádiumban megállapítható lenne. A kezelőorvos javasolhatja, hogy gyakrabban járjanak szűrővizsgálatra – vizeletvizsgálatra, ultrahangos vizsgálatra – azok a páciensek, akiknél nagyobb a veserák kockázata.

Orvosi vizsgálatVesedaganatra történő kivizsgálás során az orvos a beteg hasát és a szomszédos területeket vizsgálja tapintással, hogy a testben nem talál-e gyanúsan megnagyobbodott részeket.

Vérvizsgálat Többféle laboratóriumi tesztet kell végezni, pl. vérképelemzést, amelynek során a vörösvérsejtek számának megállapítására kerül sor; a vizeletevizsgálat célja vér, baktériumok vagy daganatos sejtek kimutatása.

Képalkotó eljárások

Intravénás pielogram (IVP)Az érbe folyékony kontrasztanyagot juttatnak; a kontrasztanyag feldúsul a vizeletben, a röntgenképen kirajzolja a veséket, a vesemedencét, a húgyvezetéket, a húgyhólyagot, esetleg a húgycsövet. Daganat esetén a röntgenkép kimutathatja a vese méretváltozását, a vesekelyhek torzulását.

ArteriográfiaA kontrasztanyagot a vesékbe vért szállító nagy artériába fecskendezik. Az ilyen vizsgálat jól kimutatja a nagyobb daganatok vérellátását biztosító artériákat.

UltraszonográfiaAz ultraszonográfos vizsgálat azt jelenti, hogy a daganat ábrázolása hanglokátor által kibocsátott ultrahang segítségével történik. Ultrahangos vizsgálattal akkor is feldezhető a daganat, ha a pácienst más urulógiai panasszal utalták ultrahangos vizsgálatra.

Számítógépes tomográfia (CT) és mágneses rezonancia vizsgálat (MRI)A számítógépes tomográfiai készülék (CT) különböző szögekből érkező röntgensugarakat dolgoz fel, s számítógéppel a test belső szerveiről rétegfelvételt készít. Bizonyos esetekben kontrasztanyag befecskendezésével érik el a részletesebb képet. MRI (mágneser rezonancia) vizsgálat esetében a képalkotó eljáráshoz mágneses erőteret használnak. A test egy szeletéről kialakított kétdimenziós kép feldolgozása hasonló, mint a CT-vizsgálat esetében.

Mellkasi és csontröntgen (RTG) Ezekkel a vizsgálatokkal a tüdőben és a csontokban kialakult áttétek deríthetők fel.

Pozitronemissziós tomográfia (PET) A PET vizsgálat daganatos betegség diagnosztizálására szolgáló új módszer, amelyet akkor alkalmaznak, amikor nem egyértelmű a diagnózis. A vizsgálathoz a sejtben zajló anyagcsere-folyamatok intenzitásának meghatározására radioaktív izotóppal megjelölt cukormolekulát (dezoxiglukózt) alkalmaznak. E módszerrel elkülöníthetők egymástól a rosszindulatú (malignus) és a jóindulatú (benignus) tumorok. Bár nagyon új diagnosztikiai módszerről van szó, bizonyos esetekben a kezelőorvos ajánlhatja. A PET CT és MRI vizsgálat mellett kiegészítő vizsgálatként javallott.

Biopszia A biopszia során az orvos szövettani vizsgálat céljára mintát vesz a betegből. A szövetminta laboratóriumba kerül, ahol gyakorlott patológusok vizsgálják meg, hogy előfordulnak-e benne daganatos sejtek. Ha a biopszia pozitív, az a daganatos megbetegedést igazolhatja. Negatív eredmény esetén további vizsgálatok szükségesek. Nincs szükség biopsziára, ha a számítógépes tomográfiai vizsgálat kimutatta a daganatot.

A vesemedencerák egyes eseteiben speciális vizsgálatok is szükségesek lehetnek, ilyenek a cisztoszkópia (hólyagtükrözés) és a vese endoszkópos vizsgálata. E vizsgálatok esetében a beteg nyugtató injekciót kap, majd az endoszkópot a húgycsövön át a húgyhólyagba, a húgyvezetéken keresztül a vesemedencébe vezetik. Ezzel a műszerrel minta vehető a gyanús szövetekből, s egyes esetekben a kisebb tumorok is eltávolíthatók.

A betegség stádiumai

A daganat kimutatása után a következő lépés annak a meghatározása, mennyire előrehaladott állapotban van a daganat, hogy kialakultak-e áttétek máshol. Ezt a folyamatot nevezzük a stádium megállapításának.

A vesedaganat stádiumainak meghatározására az orvosok gyakran használják a TNM rendszert.

E rendszerben a daganatos megbetegedés stádiumának megállapítására három kritérium használatos: az elsődleges tumor, a környezetében található nyirokcsomók és az áttétek jelenléte. Egy-egy beteg esetében ezek kombinációjával állapítható meg a rák stádiuma.

A stádium ismeretében az orvosok megtervezhetik az optimális kezelési stratégiát, és meghatározhatják a prognózist. A vesedaganat stádiuma függ a primer daganat nagyságától, attól, mennyire érinti a szomszédos szöveteket, és milyen intenzíven hatolt be a vese érrendszerébe.

A vesedaganatok stádiumbesorolása a TNM rendszer szerint

A TNM az alábbi szavak rövidítése: T - tumor, N - csomó (latinul nodus), M - áttét, metasztázis. A stádium meghatározásakor a szakemberek az alábbi három tényezőt veszik figyelembe:

  • Milyen nagyságú az elsődleges tumor (daganat) ? (T - tumor)
  • Átterjedt-e a tumor a nyirokcsomókra? (N - nodus)
  • Kialakultak-e áttétek a testben máshol is? (M - metasztázis)

T - tumor

T - Tumor
A TNM rendszerben a T betű más betűvel vagy számmal (0–4) kombinálva az elsődleges tumor nagyságára és helyére utal. Egyes stádiumokon belül kisebb alcsoportok különíthetők el, amelyek révén az adatok pontosíthatók, ezáltal az orvosok az érintett beteg számára a legjobb kezelést javasolhatják. Több daganat esetén a ”T” mellett az ”m” betűt is feltüntetik (multiple, többszörös).
TX: primer tumor nem ítélhető meg.
T0: primer tumor nem mutatható ki, nincs jele daganatnak.
T1: a daganat 7 cm-nél kisebb, a vesére lokalizált.
T1a: a daganat legfeljebb 4 cm, a vesére lokalizált.
T1b: a daganat nagysága 4–7 cm, a vesére lokalizált.
T2: a daganat nagyobb, mint 7 cm, a vesére lokalizált.
T3: a daganat átterjedt a fő erekre, a mellékvesére (a vesék csúcsain elhelyezkedő, a szívfrekvenciát, a vérnyomást és más testi funkciókat szabályozó hormonokat és adrenalint termelő mirigy) vagy a perirenalis (perinephricus, a vesét körülvevő) szövetekre, de nem terjed túl a Gerota-fascián (a vesét körülvevő hártyán). br> T3a: a tumor átterjedt a mellékvesére vagy a környező szövetekre, ne nem terjed túl a Gerota-fascián.
T3b: a tumor átterjed a vena renalisra (ér) vagy a vena cavara (a vért a szívbe vezető ér) vagy annak falára a rekeszizom alatt
T3c: a tumor ráterjed a vena cavara a rekeszizom felett.
T4: a tumor átterjed a Gerota-fascián túli területekre.

N - regionális nyirokcsomók
A TNM rövidítésben az ”N” a nyirokcsomókat jelöli. A nyirokcsomók a test egész területén megtalálható kisméretú, bab alakú csomók, amelyek normál esetben az emberi test immunrendszerének részeként bekapcsolódnak a fertőzések és a rákos burjánzás elleni védekezésbe. A vese közelében találhatók a regionális nyirokcsomók, a test már részein elhelyezkedő nyirokcsomók a veséhez képest távoliak. .
NX: regionális nyirokcsomóáttét nem igazolható.
N0: nincs regionális nyirokcsomóáttét.
N1: metasztázis szoliter nyirokcsomóban.
N2: metasztázis egynél több nyirokcsomóban.

M - távoli átttétek
A TNM rövidítésben az ”M” betű azt jelenti, hogy a tumor átterjedt más szervekre is. Veserák esetén a csontokban, a májban, a tüdőben, az agyban és a távoli nyirokcsomókban alakulnak ki gyakori áttétek .
MX: távoli áttét nem igazolható.
M0: távoli áttét nincs.
M1: távoli áttétek

A betegség I., II., III. és IV. stádiumba történő besorolása
Ha a megtörtént a beteg állapotára utaló adatok TNM szerinti kategorizálása, ezeknek az adatoknak az alapján állapítható meg, mennyire előrehaladott állapotban van a betegség. E klasszifikáció alapján sorolják be a veserák előrehaladottságát az alábbi stádiumokba: I., II., III., IV. .
I. stádium: A daganat legfeljebb 7 cm átmérőjű, csak az érintett vesére korlátozódik. Nem terjedt át sem a nyirokcsomókra, sem a test távolabbi szerveibe (T1, N0, M0).
II. stádium: A daganat 7 cm-nél nagyobb átmérőjű, csak az érintett vesére korlátozódik. Nem terjedt át sem a nyirokcsomókra, sem a test távolabbi szerveibe (T2, N0, M0).
III. stádium: Ide az alábbi lehetőségek tartoznak:

  • A daganat egy regionális nyirokcsomóra terjedt ki, nem képezett áttéteket távolabbi nyirokcsomókban, sem más szervekben (T1, T2, T3, N1, M0).
  • A daganat átterjedt a vesét körülvevő zsírszövetre és/vagy a vena renálisokra, nincsenek azonban áttétek nyirokcsomókban vagy más szervekben (T3, N0, M0).

IV. stádium: Bármely alábbi lehetőség:

  • A daganat átterjedt a zsírszövetre és a fasciára (hártyára), esetleg egy regionális nyirokcsomóra, más szervekben azonban nincsenek áttétek (T4, N0, N1, M0).
  • A daganat átterjedt a vese közelében található több regionális nyirokcsomóra, de nincs áttét más szervben (bármelyik T, N2, M0).
  • A daganat áttétet képzett valamely távoli szervben, pl. tüdőben, csontban vagy agyban (bármelyik T, bármelyik N, M1).

    A recidiváló veserák azt jelenti, hogy a kezelést követően a daganat kiújult. A daganat megjelenhet a korábban nem érintett vesében vagy más testrészben.

    Terápia

    A megfelelő terápia kiválasztása az orvosi tím feladata, amelyben urulógus, klinikai onkológus, hisztopatológus, radiodiagnosztikai szakember és mások dolgoznak együtt. A terápiás stratégia a daganatos sejtek típusától és a betegség előrehaladottságától (stádium) függ.

    Ha a daganat a vesére lokalizálódik, és nem terjedt át a környező szövetekre, a teljes gyógyulás esélyét kínálja a műtéti beavatkozás, amelynek során eltávolítják a daganatot vagy az egész vesét. sőt akár a környező szöveteket és nyirokcsomókat.

    Ha a tumor előrehaladott stádiumú, és átterjedt a környező szövetekre, áttéteket is képzett, segíthet a sugárterápia (ha a tumor helyileg terjed) vagy az egész szervezet érintő (a távoli áttéteknél alkalmazott) kezelés, pl. az immunterápia és a kemoterápia. Az áttétes vesedaganatoknál eddig a legjobb eredményt immunterápiával érték el, amely a beteg immunrendszerét támogatja abban, hogy az legyőzze a rákot.

    Műtéti kezelés
    Radikális nefrektomiának nevezzük azt a műtéti beavatkozást, amelynek során eltávolítják a vesét és a környező szöveteket. Ha a daganat átterjedt a környező szövetekre és a regionális nyirokcsomókra, a radikális nefrektómiát alkalmazzák, egyúttal az érintett nyirokcsomókat is eltávolítják. Ha a daganat a mellékvesére is átterjedt, ezt ún. adrenalektómia eljárással műtéti úton eltávolítják. Ha a daganat átterjedt a környező szövetekre, a műtét során ezeket is eltávolítják. A parciális (részleges) nefrektómia olyan műtéti beavatkozás, amelynek során a tumort teljes egészében eltávolítják, a sebészek arra törekednek azonban, hogy a vese egészséges részei lehetőség szerint érimtetlenek maradjanak.

    Laparoszkópos műtét során a sebész csak néhány kisebb metszést ejt a beteg testén, szemben a klasszikus 25 cm-es hasmetszéssel, amikor a felnyitják a hasfalat (laparotómia). A laparoszkópos műtétnél a sebész fényforrással ellátott speciális teleszkópos készüléket vezet be a beteg testébe, s ezzel metszi ki a kisebb méretű daganatot. A laparoszkópos eljárás hosszabb ideig tart, mint a laparotómia, de kevésbé fájdalmas, és a beteg gyorsabban felépül. Ilyen beavatkozás után a beteg rövidebb időt tölt kórházban, kisebb a szövődmények kockázata, és gyorsabban javul a állapota.

    Sugárkezelés
    A sugárkezelés során az orvosok a daganatos sejtek eltávolítására nagy energiájú röntgensugarakat használnak, veserákos betegeknél önálló terápiaként kevésbé hatékonynak minősül. Vesetumor esetében csak ritkán alkalmazott terápiás megoldás, ugyanis a sugárzás nagy mértékben károsítja az egészséges veseszöveteket is. Továbbá e daganattípus kevésbé érzékeny a sugárkezelésre. Csak akkor alkalmazzák, ha a beteg különböző okokból nem műthető. A sugárterápiát leggyakrabban a csontokban vagy az agyban kialakult áttétek esetében alkalmazzák, ez esetben enyhítheti a betegség bizonyos tüneteit, mint például a csontfájdalmat vagy az agyi ödémát.

    Napjaink legfejlettebb sugárterápiás beavatkozásai közé tartozik a sztereotaktikus sugárterápia vagy más néven a frakcionált sugársebészet. Ez azt jelenti, hogy a sugárkezelés csak a daganatot érinti, a környező egészséges szövet nem károsodik.

    A külső besugárzás a túlzott napozás következtében fellépő leégéshez hasonló nyomokat hagy a kezelés helyén a bőrön. A sugárkezelés további mellékhatásai lehetnek: émelygés, hányás, hasmenés, fáradtságérzés. A belső besugárzás (brachiterápia) vérzést, fertőzéseket vagy a környező szövetek sérülését okozhatja.

    Kemoterápia
    A kemoterápia speciális gyógyszerek (citosztatikumok) ráksejtpusztító hatását aknázza ki. A kemoterápia sokféle daganat kezelésének hatékony módja, a legtöbb veserák azonban rezisztens minden citosztatikumra. Ezért a veserák kezelésére a kemoterápia nem alkalmas, nem hoz megnyugtató eredményeket. A szakemberek emiatt újabb, hatékony gyógyszerek és gyógyszerkombinációk kifejlesztésén dolgoznak.

    Immunterápia
    A legtöbb egyéb ráktípussal ellentétben az előrehaladott stádiumú vesedaganatok gyengén reagálnak a kemoterápiára, ellenben meglepő módon jól reagálnak az immunterápiára, ezért ez a kezelés az első helyen választandó terápia pozíciójába lép. Kutatások igazolták, hogy a veserák az egyik olyan ráktípus, amellyel az emberi szervezet immunrendszere sikeresen fel tudja venni a harcot. A immunterápiát (vagy más néven biológiai terápiát) a szakemberek úgy tervezik meg, hogy a beteg saját immunrendszerét stimulálja. A terápia során a szervezet által termelt vagy laboratóriumban előállított anyagokat alkalmaznak abból a célból, hogy megfelelő módon irányítsák vagy megújítsák a szervezet immunfunkcióit.

    Jelenleg az immunterápia az áttétes veserák kezelésének leghatékonyabb módja. E kezelésben olyan készítményeket alkalmaznak, amelyek támogatják az ellenanyagok kialakulását.

    Az ilyen készítmények nagy adagokban történő alkalmazása nem kívánt mellékhatásokkal járhat, ilyenek pl. a túl alacsony vérnyomás, tüdővizenyő kialakulása, vesekárosodás, szívroham, vérzés, hidegrázás, magas láz. Ezért a terápia során egyes betegeknek megfigyelés végett hosszabb ideig is a kórházban kell maradniuk. Rendkívül erős mellékhatások esetén a nagy adagokat nem toleráló betegeknél csökkentik az adagokat.

    Az immunterápiás és a kemoterápiás kezelést olykor kombinálják, egyszerre alkalmazzák.

    Utánkövetés
    A kezelés befejezését követően a betegnek rendszeres időközönként felülvizsgálatokra kell járnia, ahol ellenőrzik a vérét, a veséket, mellkasi röntgent, hasi és mellkasi CT-t készítenek, valamint egyéb megfelelő képalkotó eljárással ellenőrzik, nem újult-e ki a betegség, nem alakultak-e ki áttétek vagy a műtéti helyen nem újult-e ki a daganat. A felülvizsgálatot első évben háromhavonta, a második–ötödik évben négyhavonta, ezt követően évente egyszer kellene végezni.

    Áttétes veserák
    A legelőrehaladottabb (IV.) stádiumban a rákos sejtek kiszakadnak a primer tumorból, a nyirokrendszeren és a véráramon át a szervezet távolabbi részeibe is eljutnak, ahol osztódásnak indulnak, és áttétes daganatos gócokat hoznak létre (metasztázis). Az áttétek leggyakrabban a tüdőben jelennek meg, de a rák átterjedhet a másik vesére, a csontokra, a májra, az agyra, a bőrre és egyéb testrészekre.

    Jelenlegi kutatások

    Mivel a veserák nem reagál jól a hagyományos kemoterápiára, új gyógyszerek, immunterápiás és egyéb biológiai terápiás eljárások kifejlesztése a cél.

    Daganatok elleni vakcinák kísérleti stádiumban levő terápiás eljárás, amelynek célja a beteg saját immunrendszerének támogatása a daganat elleni harcban. Az orvosok veserákos betegek vesesejtjeiből előállított különböző vakcinák hatását tesztelik azzal a céllal, hogy így gátolják meg a daganat növekedését, vagy legalább stabilizálják a beteg állapotát. Egyes vakcinák a beteg saját szervezetéből, a daganatos szövetből készülnek, a vakcinát aztán műtéti úton juttatják vissza a szervezetbe. Más vakcinákat a rákos sejtek felszínén található fehérjékből vagy dendrikus sejtekből állítanak elő.

    Őssejtes allogén transzplantáció (minitranszplantácio) az immunterápia egy másik esete. A betegeket kemoterápiás kezelésnek vetik alá, amely legyöngíti immunrendszerüket, majd pedig HLA-azonos donor (rendszerint a beteg testvére) őssejtjeit ültetik be a beteg szervezetébe. Ezután erős gyógyszerekkel mindaddig gátolják a beteg saját immunrendszerét, amíg a donorsejtek meg nem tapadnak, és nem alakítják ki az új immunrendszert. Az új immunrendszer sejtjei felveszik a harcot a tumoros sejtek ellen, ezt a reakciót a beültetett sejt daganatellenes reakciójának nevezzük. Az új immunrendszer azonban a beteg egészséges szöveteit is megtámadhatja, azaz reakciót indíthat a befogadó szervezet ellen. Az ilyen helyzet speciális gyógyszerekkel, ún. immunszupresszív szerekkel kezelhető, ezek tompítják az erős immunreakciót.

    Érgátlók és egyéb célzott terápiás készítmények ezek gátolják a tumor saját érhálózatának kiépülését. A daganatnak ezekre az erekre azért van szüksége, hogy oxigént és tápanyagokat biztosítsanak a növekedéséhez. Egy másik lehetőség a vesedaganat tumorsejtjeiben található receptorok ellen monoklonális ellenanyagok alkalmazása.


forrás www.npop.sk