Tüdőrák

Áttekintés

A tüdőrák a leggyakrabban előforduló daganatos megbetegedések közé tartozik, sőt a férfiaknál a prosztatarák után a második leggyakoribb onkológiai betegség. A betegség leggyakrabban 55–60 éves korban jelentkezik.

A legfontosabb rizikófaktorok a dohányzás (a dohányfüst), a szennyezett, poros otthoni és munkahelyi környezet, például a szennyezett levegőjű, poros környezetben foglalkoztatottak vagy lakók esetében (fizikai munkások, gyár közelében vagy nagyforgalmú út melletti lakás, ház).

Gyakran csak a rutin mellkasi röntgen utal elsőként arra, hogy nincs velünk minden rendben. Az olyan tünetek, mint például a köhögés, a légzésproblémák, a vérköpés, a fogyás csak a későbbi stádiumban jelentkeznek, s minden esetben meg kell vizsgálni ezek okát.

A tüdőrák esetében megkülönböztetünk:

  • kissejtes tüdőrákot (az esetek mintegy 25%-a), ezek már korai stádiumban áttéteket képeznek (az esetek 80%-ában a diagnózis megáíllapításakor már áttéteket talának például a májban vagy a tüdőben)
  • a nem kissejtes tüdőrákok, ezek nagyrészt helyi kiterjedésűek.

A fenti csoportosításból következik, hogy a második esetben az elsődleges cél a műtét, amely a diagnosztizált esetek mintegy 20%-ában lehetséges. A műtétet követően vagy ahelyett, ha műtét nem lehetséges, kemoterápiás vagy sugárkezelést alkalmaznak. A következő öt évet azonban csak a betegek 20–50%-a éli túl.

A kissejtes tüdőrák esetében az elsődleges terápia a kemoterápia, amely rendszerint a daganat kissebbedését eredményezi. Mivel azonban nagy a valószínűsége a daganat kiújulásának, a prognózis nem túl jó, a betegek nagy része legfeljebb 4–12 hónapot él. A tüdőrák valóban rosszindulatú, agresszív, a szervezetben bárhol nagy valószínűséggel kiújuló betegség. Egyfajta reményre adhatnak okot az immunterápiás kutatások, amelyek által a fenti rossz prognózis javítható lehetne.

Általános jellemzők

A tüdőrák, szakszerű megnevezéssel a bronchiális karcinóma a hörgők rosszindulatú megbetegedése.

Előfordulási gyakorisága

A férfiak daganatos megbetegedéseinek mintegy 17%-a tüdőrák. Figyelemreméltó, hogy a férfiaknál háromszor gyakrabban fordul elő ez a betegség – rendszerint 55–70 éves korban –, mint a nőknél. Németországban például a második leggyakoribb daganatos betegség, a akárcsak az Egyesült Államokban.

Okai

Környezeti hatások

Egész sor olyan anyag létezik, amely elősegíti a tüdőrák kialakulását. A legnagyobb veszélyt azonban kétségtelenül a dohányzás jelenti: a dohányosok (illetve a volt dohányosok) teszik ki a tüdőrákos betegek 90%-át.

A rákkutatással foglalkozó Cancer Research Funds angol alapítvány kutatása szerint a dohányosok 16%-a 75 éves kora előtt tüdőrákban hal meg. Ezzel szemben a nemdohányzóknál ez az arány 0,4%. E kutatás szerint a dohányosoknál negyven százalékkal magasabb a tüdőrák kockázata, mint a nemdohányzók körében. Amint a diagramon is látható, a tüdőrák kockázata csökkenthető, ha a dohányos 50. életéve előtt felhagy a dohányzással. Ez a csoport (azaz a volt dohányosok) a tüdőrákosoknak ”csak” a 60%-át teszi ki.

A tüdőrákos megbetegedés fő okai:

  • dohányzás
  • azbesztpor (előfordul fékbetétekben, tűzvédelmi szigetelőanyagokban
  • arzénvegyületek
  • krómvegyületek (cement, galvánelem)
  • nikkel (ékszerek)
  • policiklusos aromás szénhidrogének (üzemanyagokban)
  • rádioaktív anyagok

stb.

Örökletes tényezők

2–3-szor nagyobb a kockázata tüdőrák kialakulásának olyan emberek esetében, akinek a szüleinél is előfordult tüdőrák.

Első tünetek

Alapjában nincs olyan megbízható jel, amely a tüdőrák kezdeti tüneteire utalna. A köhögés, a légzési problémák vagy a mellkasi fájdalom nem okvetlenül jelentkező tünetek. Ezen túl ezek a rákbetegség nem tipikus tünetei. A légzési problémákkal és három hétnél tovább tartó, visszatérő légúti fertőzésekkel küszködő 40 évesnél idősebb férfiaknak szakorvosi vizsgálatra kellene menniük. Sajnos, a betegséget csak előrehaladott stádiumában fedezik fel az olyan tünetek alapján, mint a testsúly csökkenése, a véres köpet, a légzési problémák vagy a láz. Ilyen stádiumban azonban a kezelés hatástalan.

Diagnózis

A betegséget kezdeti stádiumában rendszerint véletlenül diagnosztizálják, ugyanis a beteg tünetmentes. A diagnózis felállítása röntgenvizsgálat vagy a tünetek alapján végzett számítógépes tomográfiai vizsgálat alapján történik. Pozitív lelet esetén a régi dohányosok (illetve a korábban dohányzók) körében nagyobb az esélye a tüdőráknak. Hogy egyértelműen igazolni lehessen a tüdőrákot, az alábbi vizsgálatokat kell elvégezni:

  • Mellkasi számítógépes tomográfiai vizsgálat. Ez a vizsgálat anélkül ad kiváló minőségű képet a test belsejéről, hogy röntgensugárral terhelné beteg szervezetét. Ez a módszer egyrészt a daganat helyének lokalizása szempontjából fontos, a kép alapján azonban a daganat nagysága is megállapítható
  • Feji CT-vizsgálat. Olyan neurológiai tünetek előfordulása esetén, mint pl. a fejfájás, egyensúlyvesztés, feledékenység, látászavarok, bénulások, esetlegesen agyi áttétek mutathatók ki.
  • Hasi szonográfia: a has ultrahangos vizsgálata, amelynek célja az esetleges máji áttétek igazolása.
  • Csonti gammagráfia: a csontrendszer izotópos vizsgálata rádioaktív anyagok segítségével. Az esetleges áttétek kimutatására használják.

A rák egyértelmű diagnosztizálásához szövettani vizsgálat is elegendő: az érintett szövetből mintát vesznek, majd a mintán mikroszkóp segítségével szövetteni, citológiai vizsgálatot végeznek. A szövetmintát bronchoszkópnak a hörgőkbe történő bevezetésével nyerik.

Szövettani szempontból és a várható prognózis szempontjából a hörgődaganatokat két csoportba sorolhatjuk:

  • Kissejtes tüdőrákok, ezek a tüdő daganatos megbetegedéseinek a 25–30%-át teszik ki; gyors növekedésüknek, terjedésüknek,a korai áttétek kialakulásának köszönhetően a beteg gyógyulási esélyei nem jók. A betegek 80%-ában már a diagnózis felállításakor igazolhatóak az áttétek. Az áttétek gyakran az agyban alakulnak ki, amelynek következtében szédülés, fejfájás, vagy az agyi érkatasztrófához, azaz a szélütéshez hasonló tünetek jelentkeznek. Ezen kívül előfordulnak látászavarok, egyensúlyzavarok, bénulás stb./li>
  • A nem kissejtes tumorok tovább oszthatók az alábbi csoportokra
    • az összes rákos eset 40–50%-át a laphámrák teszi ki
    • adenokarcinóma – a rákos eseteket 10–15%-ában fordul elő. A nemdohányzók esetében a leggyakoribb rákfajta
    • aránylag ritka a nagysejtes tüdőrák, a rákos esetek 5–10%-ában fordul elő.

Szövettani szempontból a tumorok az alábbi módon osztályozhatók:

  • G1 – jól differenciál tumor
  • G2 – közepesen differenciált tumor
  • G3 – gyengén differenciált tumor
  • G4 – differenciálatlan tumor

A G1-es, jól körülhatárolt tumor prognózisa a többinél valamivel kedvezőbb. A legrosszabb prognózisúak a G4-es tumorok. A kisméretű, a nyirokcsomókat nem érintő és áttéteket nem képző daganatok esetében relatíve jól a prognózis.

Terápia

A tüdőrák kezelése elsősorban is a szövettani típustól és a rákos folyamat előrehaladottságától (stádiumától) függ. A terápia megválasztása során további fontos tényező az, hogy kissejtes vagy nem kissejtes típusról van-e szó.

A nem kissejtes tüdőrák kezelése

Amennyiben lehetséges, a nem kissejtes tüdődaganatot műtéti úton javallott eltávolítani. A műtét akkor lehetséges, ha a daganat nem képezett távoli áttéteket. Ha áttétek mutathatók ki a nyirokcsomóban, vagy a daganat infiltrálódott a környező szövetekbe, a műtétet követően a betegnek sugárkezelést kell kapnia. Azok a betegek, akiknél áttétek alakultak ki vagy a tumor nagysága miatt műthetetlenek, sugárkezelést vagy kemoterápiás kezelést kapnak. A sugárkezelést lineáris gyorsító berendezéssel (50 és 60 Gy) végzik.

A kissejtes tüdőrák kezelése

A kissejtes tüdőrákban szenvedő betegeket rendszerint nem lehet műteni. A kissejtes karcinóma különösen érkékeny a kemoterápiára és a sugárterápiára. A kemoterápia előnye, hogy a távoli áttétekre is hat, ezek a diagnosztizált esetek 80%-ában fordulnak el. A sugárkezelés megelőzheti a kemoterápiát, például ha a betegnek a légzőszerveken kialakult áttétek miatt légzési problémái vannak, a sugárkezelés azonban követheti is a kemoterápiát. Speciális sugárkezelést alkalmaznak az agyi áttétek kiirtására, de megelőzési céllal is, ha nincs kimutatható áttét az agyban.

Prognózis

Azt mondhatjuk, hogy a tüdőrák prognózisa nem nagyon kedvező. A nem kissejtes tüdőrákos eseteknek csak a 20%-a műthető, s műtéten átesett betegek között öt év múltán a 30–50%-os a túlélési arány. A nem műtött, hanem sugárkezelt betegek esetében az ötéves túlélési arány csak 20–30%. Áttétek és kissejtes karcinóma esetén a prognózis még rosszabb, az átlagos túlélés 4–12 hónap. Mindig vannak azonban kivételek, ezért senkinek sem lenne szabad azonnal feladnia a harcot, hanem szembe kellene szállnia a betegséggel.


forrás primar.sme.sk